z első cipőtervező, aki bekúszott az agyamba körülbelül 10 évvel ezelőtt egy olasz tervező volt. Azóta is el akarok menni Firenzébe, a Ferragamo múzeumba (nem tudom eddig miért nem tettem, fel is veszem a bakancslistára), mert onnantól datálható a (fél)tudatos cipő imádatom. Kaptam is akkor ígéretet a fiútól akkor arra, hogy vesz nekem designer cipőt - na, azóta se fiú, se cipő nincs, de majd lesz, minden. De nem is ez a lényeg, hanem a tehetség. Ferragamo 1898. június 5-én született Bonitoban, ezért ő az ehavi sztár, akit bemutatok nektek. 9 évesen tervezte az első cipőt a saját testvérének és ezzel meg is pecsételődött a sorsa: a cipő lett az élete. 14 évesen már megnyitotta első cipőboltját a szülei házában, ahol 6 segéddel együtt gyártottak kézzel készített cipőket. Közben cipőkészítést tanult, majd elköltözött az ígéret földjére, Amerikába, ahol ő lett Hollywood cipőtervezője: hírességeknek tervezett cipőket, többek között Audrey Hepburnnek (1954-ben a Sabrina című filmben viselte az ikonikus cipőt) vagy Marily Monroe-nak, Sophia Lorennek vagy Greta Garbonak. Mellettük Eva Peronnak is tervezett cipőt. 

Itt nemcsak dolgozott, hanem tanult is: anatómiát az egyetemen, mellette pedig kitanulta a bőr megmunkálásának és megfestésének a fortélyait is. Ez azért fontos, mert nem csak az volt fontos, hogy a cipő gyönyörű legyen, hanem kényelmes is (tuti nagyon értett a nőkhöz). Mindig szemelőtt tartotta a kényelmi faktort is, ezért kitanult a láb anatómiáját, hogy ennek megfelelően tudja elkészíteni a cipőit. Tudta, hogy magassarkúban a láb boltozatára esik a legnagyobb terhelés, ezért itt van a szükség a legnagyobb támaszra. Mivel mindenki lábfeje más és más, ezért a lábboltozat is emberenként változik, többek között ezért is hitt a méretre készült/készített cipőkben (nem azért, hogy jól menjen a biznisz). 

Az ő nevéhez fűződik többek között a parafatalp, a tűsarkú vagy a "láthatatlan" cipő elkészítése. Ő volt az első, aki boros üvegek parafadugójából (újrahasznosítás már akkor is menő volt) készített cipő talpat. Ami manapság is igen divatos, évtizedek óta menő eléggé (és nagyon kényelmes is).  1947-ben készítette el a szintén ma is nagyon szofisztikált "láthatatlan" cipőt (átlátszó pánttal vagy felső részből készült cipő), ami csak-csak a múlt század egyik találmánya. Tovább haladva, 1955 volt az év, amikor a tűsarkú megjelent és elindult világhódító útjára és nem tartom valószínűnek, hogy bármikor is kimenne a divatból.