Az senki számára nem meglepő (remélem), hogy a 20. század olyan világégéseket hozott, amire korábban senki nem gondolt. Nem csak az első, de a második világháború is olyan helyzeteket teremtett sokak számára, ami addig elképzelhetetlen volt és ma is az. Jogosan merül fel a kérdés, hogy hogyan kapcsolódik ez a cipőkhöz egyáltalán? Kérem szépen úgy, hogy cipő az kell az embernek. Csakhogy azokban az időkben ez is igen csak szűkösen volt elérhető, mert a legfontosabb az volt, hogy a katonáknak legyen bakancsuk, kabátjuk, ami a bőr elérhetőségét igen visszavetette, plusz a gumi is inkább hiánycikknek számított, mint korlátlanul elérhető alapanyagnak. Amerikában ebben az időben vezették be a jegyrendszert vagy fej kvótát a cipőkre. Nálunk meg később és másra, de most nem ez a témánk. Úgy hozta az élet, hogy a gumi talpú cipők szinte teljesen elérhetetlenné váltak azok számára, akik nem a fronton nyomták, ezért 1942. szeptember 30-tól a férfiak gumi munkacipőjét és gumicsizmáját fejadagban mérték ki. Ahhoz, hogy valaki egy új pár gumicsizmához vagy gumi munkacipőhöz jusson, a helyi szervezetnek kellett jeleznie az igényét és bizonyítani, hogy neki aztán tényleg kell az a lábbeli, élet halál kérdése. A régi cipőjét pedig le kellett adni. Sportolásra nem is adtak cipőt, ilyen úri huncutságokat nem engedhettek meg maguknak azokban az időkben. Sneakereket meg végképp gyártottak akkoriban.
1943. február 9-én lépett hatályba a bőrcipőkre vonatkozó kvóta, ennek értelmében mindenki, nők, férfiak és gyerekek is évi 3 pár bőrcipőt vásárolhattak, amit az erre gyártott füzetkében tartottak számon. Hogy még tovább egyszerűsítsék a dolgokat, csupán 6 árnyalat volt elérhető a cipőkből. 1944. március 20-án még tovább szigorították a szabályokat és onnantól kezdve már csak évi 2 pár bőrcipő járt mindenkinek és ez így is maradt egészen 1945. október 30-ig. Felmerül a kérdés, hogy voltak-e kivételek, illetve hogy hogyan oldották meg az emberek az életet évi 2 pár cipővel. Itt jön képbe az emberi találékonyság, ami soha nem lebecsülendő és mint tudjuk, a szükség nagyúr!
Ha kellett plusz cipő bármilyen okból, akkor ki kellett tölteni a hivatalban a sok papírt, megmagyarázni és bizonyítani, hogy miért is kell még egy pár cipő, fel kellett sorolni a jelenleg tulajdonodban lévő cipők számát, majd várni, hogy kapjál másikat. Hogy mivel enyhítettek a cipő hiányon? Bőr helyett textilből készítettek cipőt, ekkor az espadrilles cipők fénykorukat élték, mert a textil nem estett semmilyen korlátozás alá. De a szükség elindította a cipő alvilágot is, lopták és árulták őket, mint a drogot manapság. Egy férfit elkaptak és le is tartóztattak, mert ellopott 7 pár cipőt az egyik szállítmányból, ezért 6 havi lentöltendőt vagy 500 dollár büntetést kapott. Ami valljuk be, nem semmi. Ma kapnánk 6 hónap börtönt cipő lopásért… De azok más idők voltak és ez is jól példázza, hogy milyen gyorsan tudnak változni a fontos dolgok az életünkben és hogy mennyire izgalmas a világ a cipők szemszögéből is!
Forrás és képek itt
Találkozzunk a facebookon is!
