Gombóc Artúrt mindenki ismeri. Aki nem, az túl fiatal és tessék megnézni PomPomot, aki nagyon cuki és akkor tudni fogja, hogy miért vele kezdtem. Olyan vagyok a cipőkkel, mint Gombóc Artúr a csokival. Mindenféle cipőt szeretek. A laposat, az magasat, a szandált, a papucsot, a sportcipőt, a félcipőt, bokacsizmát, térdcsizmát, a platformot és az összes többit. Előnye a cipőknek a csokival szemben, hogy ettől nem hízok meg. Sőt, akár fogyni is lehet, főleg, ha megveszi az ember az összes cipőt, ami tetszik neki, tuti, hogy nem marad kajára sem pénze, szóval ez a probléma is letudva. Viszont, lehet állni a cipős szekrény előtt reggel, hogy “nincs egy sem, amit ehhez a cucchoz fel tudnék venni!!”.
Ez még mindig jobb probléma, mintha ruhát kellen választani az napra, de szerintem nehezebb is. Mert a lábad elfárad a nap végére, ha túl magas a cipő; ha harisnyára húzod, akkor van, hogy a nap végére inkább le sem vennéd, biztos, ami biztos. De az is lehet, hogy tényleg nincs egy sem, ami illene az aznapi kollekcióhoz. Nálam ilyenkor jön az, hogy jó, akkor nézek valmi olyat, ami meghökkentő. Ami akár színben, akár formában, akár egy kis valamivel is, de eltér az elvárttól. Nem szabad félni attól, hogy nem lesz jó vagy kinevetnek. Mert nem fognak - ha tudod viselni. Ha olyat választasz, ami belőled jön.
A cipők is olyanok, mint a kiegészítők. Mindegyik azt a célt szolgálja, hogy valamilyen úton-módon kifejezd azt, aki vagy. Minden cipővel alakítod a körülötted lévő emberekben a rólad kialakult képet. Te mit szeretnél, ha rögtön megismernének a cipőd alapján vagy ha inkább a 12-egytucat kategóriába esnél?
Gombóc Artúrt is mindenki ismeri a csokoládéról…
Még több cipőért és érdekességért csatlakozz hozzám a facebookon.
