Mindig azt hittem, hogy mire betöltöm a 30. életévemet, addigra lesz legalább egy pár Jimmy Choo a sarokban, de ha az nem is, akkor egy iszonyatosan drága cipő a birotokomban. Ehhez képest van valamennyi pár cipőm, olcsó, drága, mindenféle, amit ember el tud képzelni. Van olyan, amit 900 kemény forintért vettem, de olyan is, aminek az eredeti ára 39 ezer volt, de én hozzájutottam 8 ezerért. Mindkettőt ugyanannyira dícsérték, szóval nem az áron van a hangsúly, hanem a választáson. Hah, mert vásárolni tudni kell. Designer cipő helyett van viszont egy blogom, ahol ezekről tudok írni.
Ez csak egy ilyen szösszenet arról, hogy igen, betöltöttem a harmincat, amiről régebben azt hittem, hogy csak másokkal történhet meg – és valójában már fél lábbal a sírban vannak -, és nekem még mindig nincs Jimmy Choo-m - se. Bár mostanában jobban vágyok egy Christian Loubutinra, mert az jobban kihangsúlyozná az egyéniségemet. Ami késik, az majd eljön és addig is isten éltessen engem nagyok sokáig és, ahogy a barátnőm mondta, sok designer ajándékot kívánok magamnak.
Még több cipőért és érdkességért csatlakozz hozzám a facebookon.
